Modern kolostor Bánfalván

Ősz közeledtével a szikrázó nyári napsütés, a harsogó zöld természet lassan megszelídül, mi is úgy érezzük, hogy eljött az elcsendesedés ideje, hogy befelé forduljunk, és a hedonista nyárból az ősz csendes, gyűjtögető időszakába lépjünk át.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.
A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul."
(Mahatma Gandhi)

Tehetjük ezt a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen, ahogy betakarítjuk a nyár kincseit, ugyanúgy érdemes időről-időre összegyűjteni életünk apró örömeit is.

Ehhez néha elég csupán pár röpke órára kiszakadni a mindennapokból, de időnként szükségünk lehet egy hosszabb elvonulásra is.

Januárban az országot járva varázslatos helyet fedeztem fel, és bár az évnek ez egy teljesen más jellegű szakasza volt, az akkor szerzett benyomásaimat mégis helyénvalónak érzem megosztani az ősz kapcsán.

Betévedtem ugyanis a sopronbánfalvi egykori Pálos-Karmelita Kolostorba, ami jelenleg elvonulási központként működik.

A meglehetősen hányatott történelmi múltú épület Sopron zöldövezeti, erdőséggel, hegyvidékkel kerített negyedében, a Kertvárosban áll, Sopronbánfalván, mely régen külön álló település volt. Az ezernégyszázas évek legvégén épült, eredetileg pálos rendi kolostor kritikusan megrongálódott a Bécs elleni török hadjárat során – ekkor az épület alig 30 éves volt. Több mint 100 év elteltével állították csak helyre. 1892-ben a karmeliták tulajdonába került, majd a második világháborút követő években egészen a rendszerváltozásig szociális otthonként üzemelt. 2004-ben, a KOGART-ot is jegyző befektetőcsoport és a Sándor-palota rekonstrukcióján dolgozó kutatók és művészettörténészek néhány tagja közreműködésével újult meg – igazán méltó módon – a 400 éves kolostor.

Ahogy beléptem a falai közé, ugyanabban a pillanatban kiléptem a körülöttem forrongó világból: térben és időben máshová érkezett meg a lelkem.

A 15. századi kolostor épülete a restaurálást követően megőrizte eredeti szépségét, melyben a spiritualitás, építészet, művészet, gasztronómia és lelki programok tökéletes összhangban jelennek meg.

A Sopronbánfalvi Kolostor étterme -  Fotó: banfalvakolostor.hu

A helyreállított állapot a 17. század végi, 18. század eleji barokk sajátosságokat adja vissza. Az egykori szerzetesi cellákból kialakított szobák - bár minden kényelemmel felszereltek -, de sehol nincs televízió. Vannak viszont meditációs szobák, közösségi terek, könyvtár, az épület széles kerengői által körbefogott belső udvar, csodálatos park, gyakorlóterem a jóga szerelmeseinek.

A hely szelleme, a kolostor ebédlője, a szépen megterített asztal nem csak gasztronómiai élményt ad, itt megtapasztalhatjuk az étkezés igazi örömét.